A húsvét, na az nem a sonkáról szólt. Már a szombat is húzos volt, na de a vasárnap. 7-kor kezdtünk és este f7-kor végeztünk. Ha emlékeim nem csalnak 800 ember jött el, a szokásos 500 helyett. Akkor még mindig meg voltam fázva (mondjuk elvétve még most is köhécselek), az alvókám sem volt még tökéletes így szuper formában nyomtam le a napot. Tudni kell rólam, hogy ha nagyon fáradt vagyok akkor túlzott alkoholizálás, vagy beszívottság tüneteit mutatom, azaz röhögök mindenen :D. Az utolsó egy órát végig kuncogtam, mondjuk jobb, mintha sírtam volna, vagy elaludtam volna állva.
Az nap jött Anita, Anna barátnője, egy hetet töltött itt velünk, majd New Yorkba utazott a lányokkal. Voltunk vele Cowboysban, Tony féle Suit up partyban, Annával voltak Denverben, Garden of the Godsban, a szokásos turista program :), meg persze vásároltunk is XD. Vettem egy új bőröndöt, mivel anyuékkal haza küldtem azt, amivel jöttem (igen tele). Annyira édes :D, Tommy Hillfiger és piros és cuki, olyan lányos, olyan Valis :). Fel is avatom vasárnap.
Egyébként a munkáról, hát sokszor gondolok a room servicere, Linda és Heather miatt (exsuperviceorok), Cieann miatt (telefonos), olyan jó kis csapat volt, és ők jó főnökök. A Lake teraszt viszont a könnyebb munka, rövidebb munkaidő és a Brunchok könnyű pénze miatt sírnám vissza. Sehol se jó igazán, ugye? :D
Volt egy kis összezörrenésem az itteni szupervigyorral, úgy bővebben nem fejteném ki, megbeszéltük utána, de roppantul kiborított, mert már napok óta baszogatva voltam és aznap kiborult a bilike. Még Linda tanácsát is kikértem, hogy mit csinálna ő.
A múlt héten volt itt a Space, hát 2 éve nagyobb durranásnak éltem meg. Igazából ilyenkor tele van a szálloda, a csillárokról is ők lógnak, de mivel szinte mindent a bankett intéz nekik (reggeli, meeting, vacsora, bulik) így nekünk olyan fúúú de sok közünk nem volt hozzájuk. Egy minimális részük elöntött minden reggel 7-8-kor minket, majd 10 után már kb pakoltunk össze, mert ők rég a meetingeken voltak. (nyitva tartásunk 7-11). Viszont bankettre volt extra óra, szóval felvettem pár shiftet, ennek eredményeként szerdán és csütörtökön 12 óráztunk Lacival, ja mert együtt mentünk.
A szerda baba volt, a Broadmoor fenn tart egy kis mini múzeumot, ahol lovaskocsikat, hintókat, régi versenyautókat lehet csodálni. Ott volt 200 főre egy kis fogadás, azt organizáltuk úgy 7-en. Büfés volt így még a 7 fő is bőven sok volt :D. Dolgoztunk úgy fél órát, majd mivel uncsiztunk mi is, meg a pasi is, aki ott tárlatvezető így kaptunk egy ingyen tárlatvezetést, majd volt egy fél órás szünet, majd mikor megjöttek, akkor a poharakat, tányérokat kellett összeszedni, de akkor is volt egy 40 perces rész, amikor nem tudtunk áthatolni rajtuk, annyian voltak, szóval leültünk mindannyian egy szobában, még a captain is, és beszélgetve vártuk, hogy ők is megunják, hogy egy helyre álltak be és valahogy megbomoljon a tömeg. Ezt nevezik asszem könnyű pénznek :D.
A csütörtök már nem volt olyan baba. Vacsora pár száz főre, tányér szerviz. Bár remekül elvoltam, mert sok az ismerős bankettes, Szilvivel kifejezetten pompásakat röhögtünk, azért ez jobban kifárasztott, de még innen is haza tudtunk menni este 9-kor így azért bele fért. Mondjuk Laci másként élte meg, mert az asztalánál az egész ültetés elején hanyatt vágódott egy férfi székestől, nem tudott felállni, elsősegély, hordágy, miegymás, nem volt elég hely így még hozzá csaptak a részükhöz 2-3 asztalt, szóval annyira nem élvezte :D.
Szombatra nem terveztem bankettet, de utolsó percben felvettem egyet, délután 1-kor, olyat, ami 2-kor kezdődött. Elég húzós nap volt a reggeli is, bár később kezdtem 7:30-kor és 11:30-kor haza kellett volna küldeniük, kb 13:30-ig nem szabadultam. Gyors ebéd, majd rohanás a bankettre. Ott szokásos módon asztal terítéssel kezdtünk, de mikor megláttam az asztalokat, valami furcsa volt, de mi??
A szokásos 50-60 asztal helyett, kb 190 volt fenn. (Délután a bankett captainek járták a hotelt és emberekre vadásztak, hogy ki tud jönni este, hát ezért) Körülbelül 1900 emberre volt tányér szervizes vacsora. Éreztem, hogy na ez messze lesz a babától. Már fenn voltak a név kártyák, és bizony az egyik szolgáltatta a nap poénját. Az úriember neve Justin Case volt. Laci csinált egy képet is, és egész nap mindenkit azzal kábított, és még másnap is ezen röhögtünk. Anyu a just in case angolul azt jelenti, hogy a biztonság kedvéért, ez nekünk olyan volt, mintha Tenyeres bácsi, Tenyeres Talpas-nak nevezné el a fiát pl :D, szóval nevetséges.
A szokásos 2 pincér 3 asztalra, vagy 3 pincér 4 asztalra felállás helyett, most 2 pincér jutott 5 asztalra, azaz 50 főre. Mivel nagy területen voltak az asztalok így még sokat is kellett futkosni a konyhától a vendégig a forró tányérokkal. A tányér leszedés sem volt egy egyszerű művelet, ugyanezen okok miatt.
Sokszor gondolok rá, hogy tulajdonképpen minden pincér minden nap gyúr karra és lesétál egy fél maratont, de akkor Popeynek sem volt jobban bedurrant karja, mint nekünk, az tuti.
Túléltük...
A héten ma volt az off napom, fele elment alvásra, 4,5 óra skypeolásra, így hamar elszaladt. Még csütörtökön vagyok on call, szerdán elmondok pár imát a Cowboysban, hogy ne hívjanak be, mert nem lesz nekik se jó meg nekem se. Ja itt van Janikám, de alig látom egyem meg mióta haza hoztam a reptérről. Ő délután dolgozik, én délelőtt, faramuci egy helyzet :(.
Vasárnap irány New York, tesómmal és a családjával találkozunk, még kb össze kéne dobnom valami programot, bár már nagyjából tudjuk, hogy mit akarunk csinálni.
Hát ennyit mára, ja még valami.
Bostonban ma robbantottak a maratoni táv befutójánál. Ma hallottuk ebéd közben, gondolom most napokig ettől zeng majd minden. Ketten meg is haltak, szerencsétlenek, elmennek sportolni, a nézők meg nézni őket és akkor nem megy haza, a fene se gondol ilyenre, mikor kilép a küszöbön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése