E rövid bevezető után jelenteném ki, hogy utálom az arabokat, pont.
Volt a héten egy arab vendégem az étteremben. Egymás után kétszer is az én asztalomhoz került, majd közöltem a hostessel, hogy ha még egyszer hozzám ülteti én nem szolgálom ki és pont.
Az első nap 2 másik amerikaival jött le, a csekket egyszerre vittem, ő fizetett egyedül a másik kettő egy csekkre kérte. A szokás, hogy aláírod (bankkártya terhelés, szoba terhelés) ráírod, hogy mennyi borravalót szánsz (általában 20% az elvárt, de 15% is megfelel) és leírod a teljes összeget. Ő csak aláírta, így vissza vittem, hogy legyen szíves leírni a végösszeget, mert csak úgy tudom lezárni. Egy cent borravalót sem hagyott, röhögtem egyet, mert ez inkább szánalmas, mint siralmas. Na de másnap, már mondtam a superviseoromnak, mikor az én asztalomhoz került, hogy na ez nem szokott tippelni. Megint büfézett, azaz kiszolgálja magát, annyiszor megy vissza, ahányszor csak akar, majd mikor már a desszertnél (péksüti, gyümölcs) jár ledobom a csekket, vagy esetleg kéri, ha nem figyelek eléggé. No de a kis kedvencem fogta magát és felállt, elment mellettem és míg én újra töltöttem a kávéját (üres csészét újra töltünk, amíg a vendég nem ellenkezik kézzel-lábbal, vagy nem hagyja el a terepet) a hátam mögött lelépett. Ráterheltem a neve alapján a szobájára is, de ha a hostess nem kéri el mindig és írjuk fel 2 helyre is és mondjuk Buci Maciként mutatkozik be, akkor terhelhetem a hajamra, vagy ahova akarom. Meg tudtam volna ütni.. Másnap reggel üzenet volt a hostess pulton, hogy ha vissza jön hozzám nem kerülhet, de hála istennek nem láttuk többet.
Azt hiszem az ilyenekkel egyenértékű az, aki egy dollárt vagy pár centet hagy, 15,5 dolláros csekkre kaptam egyszer fél dollár borravalót, erre azt mondtuk anno room servicen, hogy inkább már ne adna.
De hogy ne csak panaszkodjak, vannak nagyon rendes vendégek, emlékezetes és szívet melengető momentumok is.
Egy házaspár évfordulót és születésnapot is ünnepelt az nap, mikor jöttek reggelizni (általában hosstesek derítik ki). Hoztam nekik 1-1 mini tortácskát az alkalmakra és a férfi külön megköszönte a kiszolgálást és megköszönte, hogy én voltam a pincére. Ugyanez egy 4 éves kislány szülinapján, nagypapa nagyon boldog volt, hogy boldog az unoka. Most brunchon egy 5 fős asztal hívott magához távozás előtt, hogy csak engem akarnak kitippelni a csapatból, illetve nekem külön többet adni, mert elég sokat foglalkoztam velük, de mondtam, hogy sajnos ez így lehetetlen, de nagyon köszönöm a gesztusukat. Lehetne még sorolni, például sokszor dicsérik az angolomat, bár erről a külön bejáratú angol nyelvtanáromnak más a véleménye, nap, mint nap olt le, hogy, de azt nem így mondjuk... :D Majd később mesélek róla, majd egyszer :).
Másik lényegi kérdéskör ebben a bejegyzésben az időjárás. Ha nem lesz vége a télnek, úgy kb most akkor most már kiakadok.
Volt már 15, sőt 20 fok is, de minden héten van egy-két nap, amikor fagypont körül van a hőmérséklet és havazik, befagy a seggünk és kb nincs kedvem kimászni a takaró alól.
Szerdán mentünk Grétiért a reptérre (új lakótárs) és olyan mocskosul undorító idő volt, hogy nem volt méltó április 17-hez. Végig havas eső/ hó esett, az ablaktörlőm szét volt menve, de ráfagyott még a havaseső is, alig láttam ki, az anyósülésről szebben lehetett látni, mint tőlem az ablaktörlő miatt, így vagy áthajoltam, vagy Ádámot faggattam arról, hogy akkor merre is megyek. (Ádám új husi, Golf étteremben felszolgáló). Hogy mit keresett ott Ádám? Lacinak és Grétinek egy szusszal már kocsit is néztünk, de mivel LAcinak friss jogsija van, Gréti meg a repülő út után lehet nem vezetni akar először, elhoztuk Ádámot, aki haza vezette végül az új paripát, mert tetszett és Laci megvette.
Azt terveztük, hogy mivel Gréti 6:30-kor érkezik, addig megvesszük a kocsit, majd 8-ra otthon is vagyunk, elmegyünk bulizni Cowboysba és másnap alhatok, mivel on-call vagyok és úgy sem hívnak be. Sajnos utólag nézve több sebből is vérzett a dolog, Gréti gépe 4 órát késett, azaz f11 után indultunk vissza Springsbe, az út brutális volt, néha a kilátás is (pedig Denverben vettem új ablaktörlőket) így majdnem 1 volt, mire haza értünk és behívtak dolgozni...
Érdekes módon az alig 3 óra alvásommal egy meglepően eredményes napot zártam másnap az étteremben.
Egyébként minden szuper, időm nem volt New Yorkot tervezni, még ezt a blogot sem megírni, mivel innen írom New Yorkból ezt is :D!
Itt is az ideje átváltani a jelenre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése