Mission completed

2013. március 19. Colorado Springs

Anyuék végre kijöttek hozzám.

Rávettem két 60 éven felülit, hogy a kedvemért először repülőre szálljanak, átutazzák a fél világot, majd még egy road tripre is elcipeltem őket :D! Good job!

Anyu és apu szerencsésen túlélte, megúszta és persze nagyon élvezte az itt töltött 10 napot :D, és én is túléltem, habár volt gond.

Természetesen, mire ide értek pont megfáztam (még nem fordult elő, mióta kinn vagyok), sokat dolgoztam, keveset aludtam, mert álmatlanság is gyötört, keveset ettem, legyengültem, meg persze már az indulás előtt egy héttel evett az ideg, hogy ne vesszenek el az átszálláskor, mivel angolul egyikük sem beszél és pont Londoni átszállás, ahol még lehet én is eltévednék egy kicsit XD...

Kedd este mentünk értük Denverbe a reptérre, a repülőn jött egy magyar lány is, broadmooros, így őt is felkarolva jöttünk vissza Springsbe. Anyut kicsit megviselte a repülő út, pontosabban a leszállás.

Kaptam kolbászt, pálinkát, hamuba sült perecet, amit mamám küldött, egy matyó hímzésű fehér pulcsit és egy kis albumot a keresztanyám ikreiről, csupa szívemhez közeli dolgot :). Plusz anyu kihozta azt a 2-3 dolgot, amiket 8 hónapja otthon felejtettem és még értelmét láttam kihozatni a maradék 4 hónapra.

5,5 napot voltunk Springsben és 4-et Texasban. 

Első nap elmentünk a Pikes Peakre 4800 láb magasra, megnéztük Manitou Springst és a Garden of the Gods szikláit. Második nap mentünk Denverbe, Goldenben a Coors sörgyár volt a program, ingyen sörkóstolóval. Apu olyan volt, mint kisgyerek a cukor boltban :D, volt egy sör, amit egyenlőre tesztelnek és majd januártól lehet kapni az összes államban (Batch 19), neki az ízlett nagyon. Utána Denverben elmentünk Molly Brown házába. Azért választottam, mert fenn volt a Titanicon és anyu Titanic fan, de ennél azért többről szólt a dolog. A házat megőrizték eredeti állapotban, eredeti berendezéssel, mindenhez volt egy rövid kis sztori. Hátast dobtunk anyuval attól a kb nem hazudok 20 centi átmérőjű derék pánttól, amit a nő viselt 22 évesen. Szokták mondani, hogy nekem vékony a derekam, de ez már embertelen volt. Nem tudott leülni, a gyerekeit úgy adták a kezébe, mert nem tudott lehajolni. A Titanicról is elmeséltek jó pár sztorit, na ezt meg anyu imádta :).

A harmadik nap mentünk el a Broadmoorba. Mindig mondtam anyuéknak, hogy nagy a szálloda, de nem gondolták volna, hogy ennyire nagy :D. Szépen körbe jártuk, bevittem őket a room servicere, lake teraszra, ahol most reggeliztetek, meg megnéztünk 2 szobát is a 744-ből :D.

Este vacsorázni mentünk Annéval, Évivel és Lacival, no meg anyuék. Elfogyasztották életük első jó kis amerikai steakjét, nem volt panasz.

Szombaton nekem dolgozni kellett délelőtt, délután kicsit vásárolni mentünk majd korán lefeküdtünk aludni, mert másnap indultunk Texasba.

Vasárnap reggel még beugrottunk a Sunday Brunchra, azt hiszem ez volt az első és utolsó vasárnap a pályafutásom alatt, amikor nem keltem 4:30-kor és nem dolgoztam vasárnap :D. Szépen tele ettük magunkat utána pedig irány Wichita Falls. 11 óra altt vezettem le, 3szor álltunk meg pisilni, meg én a 3-on betoltam másfél bögre kávét (az itteni azért hígabb, mint otthon). 

Délután 1-kor indultunk és éjfél körül nyithattam ki a motel ajtaját, ahol végül megálltam. Az utolsó 3 óra volt a  legnehezebb, akkor kötelező beszélgetés volt a program, mindenki elmesélte a fiatal kori szerelmeit, átbeszéltük egytől egyik mi történt az ismerősökkel, a barátokat, hogy ne boruljak be a kormányba :D. Gondolom felmerül a kérdés, hogy miért nem vezettek ők. Egyrészt nekik ez sokkal nagyobb feszülés lett volna, mint nekem, másrészt azért azt senki sem gondolja, hogy én közben elaludtam volna, aztán kikötünk Californiában... No meg tapasztalat, hogy bár én sem szoktam gyorsan hajtani, még mindig jobban hajtok, mint ők :D.

Endless ways

Szóval Wichita Fallsban aludtunk, reggel pedig neten utána néztem, hogy mit lehet Dallasban csinálni, mert persze az útikönyvem otthon hagytam. Csodák csodája rátaláltam a földi paradicsomra, Jockey Ewing farmjára. Mert hát miért éppen Texasba megyek az ősökkel? Hát a Dallas nevű sorozat olajmágnás Ewing família tagjai miatt. Dallastól északra egy Parker nevű kisvárosban van Southfalls ranch, ahol a forgatások zajlottak. Megőrizték a házat, a birtokot, az olajtársaság báltermét, tanácskozótermét, készült 5000 fotó az összes sarkon, emléktárgyakkal, képekkel, a szuvenír boltot is megtámadtuk, apa kapott western kalapot, öröm boldogság mindenhol.

Estére értünk vissza Dallasba és ott is töltöttük az éjszakát.

Másnap tovább Austinba (megjegyzem minden város között 3 óra volt a menetidő, egy gyönyörű kis háromszöget írtunk le). Megnéztük a Capitolt (1800as évek végén épült, texas állam parlamentje), a várost és a helyi botanikus kertet is. Nekem ez volt a legszimpatikusabb város.

 

Végül ismét egy motelben töltve az éjszakát utolsó előtti nap Houstont vettük célba. A Nasa központban kezdtünk, ahol az űrkutatásról és az asztronautákról tudtunk meg mindent. Elvittem még anyuékat Galvestoneba is, ami egy az óceán melletti kisváros Houstontól fél órára délre, és először megcsodálhatták anyuék az óceán partot is :).

Első találkozás az óceánnal

Sötétedés előtt még bekeringtem a városba, szó szerint, mert az autópályák, amik körbe veszik 4-5 híddal egymás felett még gps-sel is majdnem megríkattak. Este megint motel keresés, majd másnap reggel indultunk vissza Denverbe. Houstonban felvásároltuk a maradék szuveníreket, de még Denverben is el kellett menni shoppingolni
Összesen körülbelül 2400 km-t mentünk/em, borzasztóan jó volt, kifáradtunk, de teljesen megérte.
Az azóta történt eseményekről majd később :D!