Tavaly lemaradt a kis hotel bemutató, pedig ígértem, így most egy pár dolgot leírok, meg képeket rakok be, mivel tegnap egész nap ezzel fárasztottak minket már megint...
www.broadmoor.com itt le tudtok majd ellenőrizni, vagy csak úgy megnézni.
A szálloda 1918-ban épült, tehát lassan 100 éves, de 2x is újra építették, mert leégett. Mr. Spencer Penrose fedezte fel a hely kínálta lehetőséget és érdekesség, hogy 10.000 dollárt kért a testvérétől, mert nem volt tőkéje, de a tesóka csak 150 dollárt adott, így nagyon lassan gyűlt össze a pénz azonban kitartott és végül a 150 helyett 10.000-et adott vissza, amolyan na látod, hogy én megmondtam gesztusból :). Annyira meglódult a szekér, hogy autópályát, állatkertet (imádom, a hegyoldalon van és gyönyörű), lóversenypályát, korcsolya pályát is építtetett, de a lóversenypálya már nem tartozik ide :).
Ez a Spencer sem volt tökéletes, mint a legtöbb pasi (bocsi :D), remek üzleti érzékkel rendelkezett, de egy alkesz volt :D. A szesztilalom idején is vedelt, volt egy ismerőse a vámhatóságnál és fülest kapott, hogy pl kölninek álcázva lehet alkoholt szállítani, így az általa szervezett partykra kiokosított mindenkit, hogy hozzanak magukkal alkoholt. Évekkel később a medence átalakításakor került elő egy titkos rejtekhelyről több száz üveg, amit most a fő épületben egy teljes folyosó mindkét oldalát befedő vitrinben tekinthetnek meg az érdeklődők. De nem jó móka azért ez a piálás, 1937-ben rákos lett és 2 év múlva bele is halt, özvegye Julie Penrose a róla elnevezett, Penrose lakosztályban élte le az életét.
A mai szálloda 1960-as évektől formálódott és mára 3000 hektáron (30km2) terül el (golfpályákkal) és 1800 embert alkalmaz, ami téli szezonban pár százzal azért csökken.
A hotel 5 csillagos és 5 gyémántos, talán 2. a világon a hasonló kategóriák között, de az egyetlen abban, hogy rendelkezik még ugyanilyen fokozatú Spa-val és étteremmel is (Penrose Dining Room). 744 szobája van és 3 nagyobb épülete.
Jelenleg Stephen Bartolin az igazgató, tök közvetlen meg cuki, velünk eszik a személyzeti étteremben, meg ilyenek, de a fő okos egy nő Ann Alba a Resident Manager. A tulajdonos most valami Anschutz, aki nem rég (mióta haza jöttem) vette meg az egészet.
Amenitises koromban nem igazán komáltam, mert konkrétan el lehet benne veszni, olyan fura a számozás, tavaly találkoztam nem egy nem két vendéggel, aki egyszerűen nemhogy a szobáját, a vendég liftet sem találta meg és a személyzetinél próbálkozott (jó mondjuk az amcsik többsége nem egy Einstein...). Itt van egy Room Service telefonos központ és előkészítő hely (értsd asztal előkészítése), a Lake Terasz étterem, ami a tóra néz és itt extráztam sokat tavaly meg ez lesz a második részlegem idén.
A South-t én nagyon szerettem tavaly, mert itt van a legeldugottabb amenities raktár, ami rendkívül előnyös volt :D. Idén annyira nem fogom a rengeteg szennyes miatt, amit innen majd napi szinten kell áttolnom room servicen. 150 szobája van 6 emeleten és a legfelsőn van a Penrose (max 299 ember befogadására képes, tegnap láttam kiírva, ültetni nem tudom hány embert lehet). Van egy külön terme, ahol külön nyitott konyha van és előtted készítik el az ételeket. Az étterem teljes panorámás, üvegablak van minden oldalán, kivéve a bejárati oldalt. Berakok róla két képet, mert gyönyörű.
A fenti képen még látszódnak apróbb épületek a Main előtt, mellett na ezeket hagyjuk névügyileg, mert úgyse érdekel senkit, de ha igen megnézi neten :D, a lényeg, hogy kicsik, 7-en vannak, 20-40 közötti szobaszámmal.
A végére maradtak a Cottage-ok, 6 épület a golfpályák mellett, mini nyaralók egyenként 3-6 szobával, a nagyobbakat úgy kell elképzelni, mint a dobókockán az 5-ös oldalt. 4 szoba a 4 sarokban, középen egy hatalmas nappali és abból nyílnak a szobák, amiket le is lehet rekeszteni. A nappalihoz konyha is van, ki lehet bérelni az egészet több ezer dollárért (3?), de bőven befér a pereputty :D. Vannak még nagyobbak ott az egyik szélen még két szoba van, amiket nem lehet a nappalihoz egybenyitni. Gondolom fogalmatok sincs, én is csak úgy értem, hogy voltam bennük nem egyszer XD.Ja igen, egy kis folyócska is van mellettük, és köztük bambik meg kacsák meg mókusok, kolibrik szoktak kacsázni, ja meg kacsák is :D, amit akarsz!
Hát ennyire vannak közel a hegyek :), ja a tűz nem itt volt, szóval ugyanilyen fás meg zöld ez a rész most is mint a képen.
Még tartozik hozzá pár épület, de elfáradtam, ez a lényeg...
Pár szó az orientációról. Ugyanaz, mint tavaly és már tavaly is untuk, na akkor most. Egyedül vagyok magyar, egyedüli room services a csapatban, az arcomra ki van írva a legyen már vége, de azért dumálgattam 1-2 emberrel, páran odajöttek, hogy tényleg, Hungary, de érdekes, húújajj izé :D! Az egyetlen jó az volt mikor körbevezettek az épületeken (cirka 3 óra volt) és közben egy csomó ismerőssel találkoztam (Marko úgy integetett egy room service kocsiból, hogy majdnem kiesett, vele is ebédeltem, mert pont akkor volt szünete, mikor nekünk). Rengetegen megismertek, meg sok a magyar is, és már az újakat is vágom nagyjából, szóval a többiek végig így húúhhával mentek én meg egy bolgár visszatérő meg folyamatosan köszöngettünk az ismerős embereknek :D!
A blog elején említettem, hogy a testem úgy döntött ma kihagyja a 8-17-ig tartó tömör orientáció gyönyört. Az történt, hogy annyira fájt a hátam jobb oldalt, hogy 45 perccel a kezdet után 2 amcsi általános fájdalomcsillapítóval bennem felálltam és bementem a HR managerhez, Melaniehez, hogy kész vagyok, fáj a hátam és nem bírom, haza megyek, meg mindent hallottam már tavaly és ugye nem baj. El is engedett, csak beszéljek majd a saját manageremmel, hogy ez van, meg szerinte nem olyan nagy gáz. Beugrottam Room Service-re szólni Scottnak, de szaladgált valahol, és csak telón érte el az egyik nő. Már alig bírtam állni, és ááá, nagyon fájt. Utána lementem a biztonsági irodába, mert Melanie kért nekem fuvart haza, ott leültettek, meg kaptam még 2 fájdalomcsillapítót, most már valami lovaknak valót XD, de semmi... By the way itt is felismertek, hogy te már voltál itt nem? Aztán jött a srác, aki haza dobott Broadmooros kisbusszal, kiszállni már jajgatva szálltam ki, mikor beértem az ajtón pedig eldőltem az ágyon és eltört a mécses, így nyitottam be Évihez, hogy Nospaaaaa vagy végem. Közben végre leesett, hogy a vesém fáj és ez vesegörcs. Volt már 2 éve kb, és fujj állítólag hasonló a szülési fájdalomhoz. Kb 4 óra alatt múlt el úgy 2 liter tea és 1 liter tej elfogyasztása után. Azért volt, mert átgondolva 2 napja nem ittam eleget kb csak fél liter folyadékot per nap. Tanulság IGYATOK!, én is fogok becsszó! Szóval így, hogy kivontam magam az orientáció alól mára gondoltam megírom ezt a kegyetlen hosszú blogot. Most már sokkal jobban vagyok, szinte tökéletesen, csak azt hiszem eszem valamit, mert a mini reggelim óta semmit sem ettem.
Have fun mindenkinek és IGYATOK!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése