Most van a nagy izgalmak hete/i az életemben. Szinte teljes magyar brigád csere, vadi új lakótársak és jönnek ki Anyuék kedden.
Hétfőn ment el Ági, kedden már jött is helyette Laci, akit még tavaly nyárról ismerek, mert őszig itt dolgozott, haza ment diplomázni és visszajött egy évre, mint én. Internet, villany átíratás Laci nevére, mert ugye mi már nem akarunk semmit a nevünkre. Ma átjött pár új lány helyesek, kedvesek, lelkesek, hosszabbítani akarnak egyszóval ÚJAK még :D. Kicsit paráztam attól, hogy elmennek a barátaim és kb 1 szál marad itt még nyárig, de talán nem kell mindenkitől félni. Janikám jön áprilisban, őt nagyon várom :), régi jó barát.
Vasárnap buli lesz a Hatchben, Szent Patrik napi muri, állítólag zöld sör is lesz :D, kíváncsi vagyok, majd ott még jobban összemelegedünk az újakkal.
Anyuék jövetele a másik idegességi köröm pár napja. Ha valaha megkérdezték volna ki birtokolja a para faktort a családban rávágtam volna, hogy anya, de lehet, hogy már nem? Kedd óta idegbeteg vagyok, izgulok a repülő útjuk miatt, mert sosem utaztak még repülővel, nem beszélnek angolul, amúgy is idősebbek.
Izgulok a texasi road trip miatt, amit kb napok alatt kellett összedobnom, mert az utolsó percben nyögte be apa, hogy Jockey Yewing meg Dallas, meg az milyen kafa lenne :D, hát hogyne.
Rémálmaim vannak kedd óta, minden féle kategóriában, álmodtam már azt, hogy anyu elhegyta aput útközben, mert a telefonját a kereste és ezt csak itt közölte anyu, meg hogy nem tudjuk utolérni, szuszogva riadtam fel az álombéli bömbölésből. Álmodtam jó öreg fűrész barátommal is, aki egy kikötőt töltött meg hullákkal, én meg csak néztem :D, várom mi jön még keddig, már úgy fekszem le, hogy mi izgit csinálok megint álmomban.
Ma kicsit zizi voltam a melóban is, mert nem sikerült sokat aludni, a Radigan riportos plusz pontokat ma azt hiszem letöröltem :D, ennyit arról, hogy Zsuska a főnököm nem szokott baszogatni, azt hiszem eddig tartott a dolog.
De semmi gond, majd keddtől jobb lesz :D!
2012 júliusában visszatérek Colorado Springsbe és a tervek szerint egy teljes évet kinn töltök, hibátlanul megtanulok angolul, rengeteg pénzt keresek és költök XD, utazok, új barátokat szerzek és ezen a blogon keresztül (is) kommunikálok a régiekkel. Most gondolom mindenki szid, hogy a mázlista szerencsetök már megint kinn van, de közel sem lesz ez egyszerű, tavaly se volt azért sétagalopp, aki nem hiszi járjon utána...
2013. március 15., péntek
2013. március 1., péntek
DECA, Pioneer club, Radigan report
Most a Broadmoornak szentelem ezt a bejegyzést
1, DECA
Distributive Education Clubs of America (DECA)
Tanárok és diákok nemzetközi egyesülete, akik marketing, management, vendéglátás területén tanítanak/tanulnak. Körülbelül 40 éve járnak évente a szállodába, valamikor a 60-as években alakultak.
Ismertető jeleik: 16-18 évesek, télben-hóban-fagyban-szélben öltönyben vagy kosztümben járnak, kosztümkabát nélkül (egyik reggel 9-kor mentem át a hídon, kabátban, sapkája a fejemen, ők pedig miniszoknya-ujjatlan blúz kombóban jöttek velem szemben) és borzasztóan sokan vannak. Pontosan nem is tudom, Annával saccolgatunk, talán 1700-ra mondanám őket, mert Anna 2000-et mondott én meg 1500-at. 4 napig voltak a szállodában, ez alatt előadásokra jártak/ előadásokat tartottak egymásnak, tanulni jöttek, bár több fénykard maradt utánuk a szobákban, hát no :D! Minden délben volt ebédjük, bankett formában, egyen én is dolgoztam, pofonegyszerű volt, egy sali, fő étel , desszert, beverték és távoztak, pikk-pakk. A reggeli-vacsora nem volt benne a tartózkodásban, ezért csökkentett árú csomagokat állítottak össze nekik, mind room servicen mind a Lake teraszon. Én úgy mondanám jól lebutítottuk nekik a büfét :D, hogy az amúgy adóval-jattal kb 29-30 dolláros reggeli, nekik 17 dollár legyen cakk-pakk. Igazából nem tudok olyan részleget mondani, ami kedvelné őket, kivéve a vezetőséget, akiknek nagyon sokat számít ez a nagy csoport a téli időszakban. Az éttermek nem szeretik őket, mert nincs rajtuk kb semmi jatt, a kávézókat csúcsra járatják, mert az a legolcsóbb kajabeszerzési lehetőség (ki nem engedik őket a tanárok, ami amúgy döbbenet), a room servicen sincs nagy jatt, ráadásul készpénzt kell vinniük a szobákba, méghozzá sokat, hogy vissza tudják adni, a nem viccelek 5-10 centeket. Az amenities egyenesen kiakadhatott, mikor minden kávé sarkot le kellett bontani, elrejteni a minibárban, majd lezárni és matricával hitelesíteni őket, hogy biztos legyen, hogy nem túrtak bele, amiket nem lehet zárni, azokat pedig ki kellett üríteni, távozás után mindent ellenőrizni.
Én csak egy nap dolgoztam serverként alattuk (kivéve brunch, de ott nem voltam cashier), kp a zsebben, kb 1 óráig azt se tudtam hova forduljak, mert hirtelen elárasztottak minket, oszd szét a csekket, vond össze, egyik része kp másik része bankkártya XD. Volt gond na :D! De túlélte azért mindenki.
2,Pioneer club
Az a szervezet a szállodában, aki a minimum 10 éve itt dolgozókat tömöríti magában. Mikor először eléred a 10 évet, akkor kerülsz be, jutalom, miegymás és 5 évente újra jutalom miegymás. A jutalom, hogy kapsz valami apróságot a Boradmoortól, egy óriási késkészletet, fagyigépet (ezeket mesélte Évi, biztos van más jellegű dolog is) egy ingyen vacsorát a Penrose 5 csillag 5 gyémánt étteremben, ingyen éjszakát a szállodában, és másnap reggelit room servicen, Lake teraszon vagy a Charles Courtban (ami ma zárva volt).
Évi volt a vacsin tegnap, mert ezeket a dolgokat másodmagaddal élvezheted, és az egyik bankettes elhívta csak úgy. Idén Susan a menedzserünk is itt volt, volt is para, hogy ki kapja, mert egyikünk se akarta :D, végül Suwannáé lett. Na ezeket a vendégeket szereti az ember, cukik, ismered őket, mert ott dolgoznak, 22%-os jatt van a reggelijükön, mivel a szálló állja. Ott volt Lena is, vele tavaly haverkodtam össze, volt is róla egy bejegyzés, egy középkorú ukrán bankettes nő, hozzá odamentem külön üdvözölni :).
Rövid szösszenetként beszúrom, hogy volt ma két nagyon cukker vendégem, egy középkorú pár. Természetesen nő félig magyar, de nagymama óta nem beszélnek magyarul. Meséltem nekik Pestről, mondták, hogy next tuti elmennek, valami dunai hajóútra és megnézik a várost. Lassan részesedést kéne kérnünk az Mt Zrt-től, mert az itt dolgozó magyarok borzasztó sok embernek ajánlják az országot és nem mindig csak Budapestet.
3, Radigan report
Ma megkapta az egész szálloda a Radigan reportot. Ez a szálloda belső emberének jelentése, aki minden részleget ellenőriz, hogy megfelel-e a követelményeknek. A jelentése, ha jól láttam a 100 oldalt is meghaladta. Természetesen a mi éttermünk is ellenőrizte és ki más lett volna a servere, mint Courtney és én. Azt hiszem akkor még trainee lehettem, ezért voltunk ketten. 5,5 oldalon taglalja a hotstesstől, az asztal terítését, az étel minőségét és persze minket.
A rám vonatkozó rész kicsipegetve:
Kaukázusi, húszas éveiben járó, kb 5 láb-5 inch magas, átlagos testalkatú, majdnem vállig érő barna hajjal, amit félre tűzött, fehér ing (amúgy tojásszínű), arany díszítésű mellény, fekete nadrág, fekete kötény, névtáblával. A krumplibogár kérem szépen :D, de gyönyörű arany nyakkendőmet nem említette meg XD.
Írja, hogy sokszor használtam a nevét, de nem túl sokszor, ami 5 csillagos mozzanat volt, mosolyogtam mint a vadalma, kínáltam őket kávéval és üdítővel, még azt is megkérdeztem, hogy koffeinmenteset, vagy hagyományosat kérnek (mikre nem volt éppen energiám). Én vettem fel a rendelést, tudtam válaszolni a menüvel kapcsolatos kérdéseikre. 7 perc alatt kivittem a meleg ételt (az elvárt idő maximum 10 perc), ez külön érdekes, mert a konyha sokszor beúszik, de ezek szerint, akkor épp ők is toppon voltak. Megkérdeztem tehetek-e értük még valamit (ez is egy elvárt követelmény) és hagytam őket beleharapni a kajába és 2,5 perc múlva visszamentem megkérdezni, hogy finom-e (szintén elvárás, hogy 2-3 percen belül visszamenjünk és megkérdezzük, általában ez össze is szokott jönni). Majd Courtney fizettette őket, közben is foglalkozott ő is velük, újratöltött, elvitte a tányérjaikat, csacsogott velük. Magas 5 csillag-5 gyémánt értékelést kaptunk.
Room Servicen is magyart teszteltek, Andit, a Penroseban pedig épp Dani volt a host, ők is 5 csillag-5 gyémánt értékelést kaptak. (mit nekünk már a csillagos 5-ös XD)
Ennyit a Broadmoorról :D!
1, DECA
Distributive Education Clubs of America (DECA)
Tanárok és diákok nemzetközi egyesülete, akik marketing, management, vendéglátás területén tanítanak/tanulnak. Körülbelül 40 éve járnak évente a szállodába, valamikor a 60-as években alakultak.
Ismertető jeleik: 16-18 évesek, télben-hóban-fagyban-szélben öltönyben vagy kosztümben járnak, kosztümkabát nélkül (egyik reggel 9-kor mentem át a hídon, kabátban, sapkája a fejemen, ők pedig miniszoknya-ujjatlan blúz kombóban jöttek velem szemben) és borzasztóan sokan vannak. Pontosan nem is tudom, Annával saccolgatunk, talán 1700-ra mondanám őket, mert Anna 2000-et mondott én meg 1500-at. 4 napig voltak a szállodában, ez alatt előadásokra jártak/ előadásokat tartottak egymásnak, tanulni jöttek, bár több fénykard maradt utánuk a szobákban, hát no :D! Minden délben volt ebédjük, bankett formában, egyen én is dolgoztam, pofonegyszerű volt, egy sali, fő étel , desszert, beverték és távoztak, pikk-pakk. A reggeli-vacsora nem volt benne a tartózkodásban, ezért csökkentett árú csomagokat állítottak össze nekik, mind room servicen mind a Lake teraszon. Én úgy mondanám jól lebutítottuk nekik a büfét :D, hogy az amúgy adóval-jattal kb 29-30 dolláros reggeli, nekik 17 dollár legyen cakk-pakk. Igazából nem tudok olyan részleget mondani, ami kedvelné őket, kivéve a vezetőséget, akiknek nagyon sokat számít ez a nagy csoport a téli időszakban. Az éttermek nem szeretik őket, mert nincs rajtuk kb semmi jatt, a kávézókat csúcsra járatják, mert az a legolcsóbb kajabeszerzési lehetőség (ki nem engedik őket a tanárok, ami amúgy döbbenet), a room servicen sincs nagy jatt, ráadásul készpénzt kell vinniük a szobákba, méghozzá sokat, hogy vissza tudják adni, a nem viccelek 5-10 centeket. Az amenities egyenesen kiakadhatott, mikor minden kávé sarkot le kellett bontani, elrejteni a minibárban, majd lezárni és matricával hitelesíteni őket, hogy biztos legyen, hogy nem túrtak bele, amiket nem lehet zárni, azokat pedig ki kellett üríteni, távozás után mindent ellenőrizni.
Én csak egy nap dolgoztam serverként alattuk (kivéve brunch, de ott nem voltam cashier), kp a zsebben, kb 1 óráig azt se tudtam hova forduljak, mert hirtelen elárasztottak minket, oszd szét a csekket, vond össze, egyik része kp másik része bankkártya XD. Volt gond na :D! De túlélte azért mindenki.
2,Pioneer club
Az a szervezet a szállodában, aki a minimum 10 éve itt dolgozókat tömöríti magában. Mikor először eléred a 10 évet, akkor kerülsz be, jutalom, miegymás és 5 évente újra jutalom miegymás. A jutalom, hogy kapsz valami apróságot a Boradmoortól, egy óriási késkészletet, fagyigépet (ezeket mesélte Évi, biztos van más jellegű dolog is) egy ingyen vacsorát a Penrose 5 csillag 5 gyémánt étteremben, ingyen éjszakát a szállodában, és másnap reggelit room servicen, Lake teraszon vagy a Charles Courtban (ami ma zárva volt).
Évi volt a vacsin tegnap, mert ezeket a dolgokat másodmagaddal élvezheted, és az egyik bankettes elhívta csak úgy. Idén Susan a menedzserünk is itt volt, volt is para, hogy ki kapja, mert egyikünk se akarta :D, végül Suwannáé lett. Na ezeket a vendégeket szereti az ember, cukik, ismered őket, mert ott dolgoznak, 22%-os jatt van a reggelijükön, mivel a szálló állja. Ott volt Lena is, vele tavaly haverkodtam össze, volt is róla egy bejegyzés, egy középkorú ukrán bankettes nő, hozzá odamentem külön üdvözölni :).
Rövid szösszenetként beszúrom, hogy volt ma két nagyon cukker vendégem, egy középkorú pár. Természetesen nő félig magyar, de nagymama óta nem beszélnek magyarul. Meséltem nekik Pestről, mondták, hogy next tuti elmennek, valami dunai hajóútra és megnézik a várost. Lassan részesedést kéne kérnünk az Mt Zrt-től, mert az itt dolgozó magyarok borzasztó sok embernek ajánlják az országot és nem mindig csak Budapestet.
3, Radigan report
Ma megkapta az egész szálloda a Radigan reportot. Ez a szálloda belső emberének jelentése, aki minden részleget ellenőriz, hogy megfelel-e a követelményeknek. A jelentése, ha jól láttam a 100 oldalt is meghaladta. Természetesen a mi éttermünk is ellenőrizte és ki más lett volna a servere, mint Courtney és én. Azt hiszem akkor még trainee lehettem, ezért voltunk ketten. 5,5 oldalon taglalja a hotstesstől, az asztal terítését, az étel minőségét és persze minket.
A rám vonatkozó rész kicsipegetve:
Kaukázusi, húszas éveiben járó, kb 5 láb-5 inch magas, átlagos testalkatú, majdnem vállig érő barna hajjal, amit félre tűzött, fehér ing (amúgy tojásszínű), arany díszítésű mellény, fekete nadrág, fekete kötény, névtáblával. A krumplibogár kérem szépen :D, de gyönyörű arany nyakkendőmet nem említette meg XD.
Írja, hogy sokszor használtam a nevét, de nem túl sokszor, ami 5 csillagos mozzanat volt, mosolyogtam mint a vadalma, kínáltam őket kávéval és üdítővel, még azt is megkérdeztem, hogy koffeinmenteset, vagy hagyományosat kérnek (mikre nem volt éppen energiám). Én vettem fel a rendelést, tudtam válaszolni a menüvel kapcsolatos kérdéseikre. 7 perc alatt kivittem a meleg ételt (az elvárt idő maximum 10 perc), ez külön érdekes, mert a konyha sokszor beúszik, de ezek szerint, akkor épp ők is toppon voltak. Megkérdeztem tehetek-e értük még valamit (ez is egy elvárt követelmény) és hagytam őket beleharapni a kajába és 2,5 perc múlva visszamentem megkérdezni, hogy finom-e (szintén elvárás, hogy 2-3 percen belül visszamenjünk és megkérdezzük, általában ez össze is szokott jönni). Majd Courtney fizettette őket, közben is foglalkozott ő is velük, újratöltött, elvitte a tányérjaikat, csacsogott velük. Magas 5 csillag-5 gyémánt értékelést kaptunk.
Room Servicen is magyart teszteltek, Andit, a Penroseban pedig épp Dani volt a host, ők is 5 csillag-5 gyémánt értékelést kaptak. (mit nekünk már a csillagos 5-ös XD)
Ennyit a Broadmoorról :D!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)